Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Ez a blog már létezett, azonban nem itt és nem így. Talán itt egyszerűbb lesz. Talán!

tükörblog

Friss topikok

  • Latexfiú: Meséljen kedves Úrnő mire vágyik!? :) (2017.05.02. 15:23) Az amikor
  • Ekynox: Tisztelt Úrnő! Most találtam rá erre az oldalra és erre a blogra. Tetszik ez a vágy le írás és ... (2014.04.21. 16:25) Hogy mire vágyok most?
  • Slevi: Erôt és kitartást kivánok én is sikeredhez illetve szeretem,hogy feltetted a Bdsm szótárt. (2013.04.21. 09:05) Mondtam, hogy változik az életem?
  • seraced: Jó ez a kép. Ha gondolod nézd meg a blogomat. (2013.04.01. 21:57) Mára elég ennyi...
  • Slevi: Pillanatnyilag kellemes húsvéti ünnepet kivánok! (Osho szerint is nagyon fontos,hogy a jelenbe élj... (2013.03.30. 10:52) tervezek és tervezek

2013.04.25. 21:47 Úrnő

Akkor a jó kurva anyádat...

A mai két érdekes sztori, ami egyszerűen ki kívánkozik belőlem. Egy munka után, megbeszélésre rohanva haladok a Könyves Kálmán körúton. Már tudom, hogy késni fogok a megbeszélt négyórás találkozóról, ha csak tíz percet akkor is. Egy férfi kezében térképpel megállít. Tudnék-e neki segíteni. Mondom, hogy nem különösebben ismerem a környéket de mondja. "Miért, hova való vagyok, honnan jöttem?" Megpróbáltam ezt a kérdést elengedni a fülem mellett, mert semmi köze hozzá. Szólok, hogy segítek, csak gyorsan mondja. Erre rám ordít, mások füle hallatára, hogy "Akkor a jó kurva anyádat. Ez elég gyors volt?" És faképnél hagyott... Én körülbelül tátott szájjal nézem utána, és jó pár percig alig tértem magamhoz. Pedig nagyon ritka, hogy ne reagáljak egy ilyenre, de akkor sem kiabáltam volna utána, ha ott azonnal valami nagyon frappáns kerül elém, amit mondhattam volna neki erre. Nem alacsonyodok le a szintjére, hogy bárkire is ordibáljak a nyílt utcán. Aztán elgondolkodtam az egészen. Érdekes ez. Játékon kívül nagyon ritka esetben akarok bárkit is megbántani. Szándékosan semmi esetre sem. Játékon kívül -amellett, hogy alapbeállítottságom a dominancia, és jellemző, hogy nyíltságom, őszinteségem miatt gyakran tartanak az emberek tőlem-, képes vagyok kellően háttérbe szorítani irányítás mániámat. 
Aztán arra kellett rájönnöm, hogy egyáltalán nem szokásom bántani senkit sem, sőt teljesen elzárkózom az agressziótól. Hordozom a kis búrámat magammal mindenhova, és naívan hiszek egy jobb és toleránsabb világban, megpróbálva kizárni minden egyebet, ami képes lenne elrontani az én optimista, nyugodt világképemet. 
Direkt figyeltem az embereket miközben a Blahán mentem keresztül. Borzalom. És nem azért, mert koszosak, büdösek, igénytelenek az emberek, de az arcokról süt a rosszindulat. Ez rólam egyáltalán nem mondható el. 

Tudom, hogy ez az egész nagyban köszönhető annak, hogy nagyon jó anyagi körülmények között élek. Hogy gyakorlatilag bármit megtehetek, és annak, hogy olyan szabadság, teljesség vesz körül, ami kevés embernek adatik meg. 
Hiszen lehetek forradalmár, lehetek politikus, vagy inkább jogászi vénámat csillogtatom. Vagy lehetek sikeres művész, akit a fergeteges bulijai miatt is számon tartanak. Vagy lehetek takarítónő, hogy kipróbáljam milyen érzés az. Esetleg ne csináljak semmit, menjek el Indiába, vagy esetleg utazzam körbe a földet? Megtehetem. Ezt és még rengeteg-rengeteg dolgot megtehetek. Viszont amit biztosan nem fogok, persze játékon kívüli világról és életről beszélek: Szándékosan másokat megbántani. Szándékosan másokat megalázni. Szándékosan fájdalmat okozni, vagy kellemetlenséget okozni. És soha, soha de soha, nem adom fel a reményt, hogy létezhet az állandó, és létezhet egy jobb világ!

A másik történet a majdnem szokásos. Tompa utca, rohanok a másik megbeszélésre, persze az első késést nem tudtam behozni. Jön szembe egy férfi, majdnem fellök, de mielőtt dobnék egy hátast a nemvárt lendülettől, a férfi megfog. Vagyis nem csak megfog, hanem rendesen átölel. Lenéz rám, még mindig ölel, majd kiböki:
- Ha már így összemelegedtünk meghívhatlak valamikor egy kávéra? 
Hogymi? Ez valami új ismerkedési trükk? Fellökjük, karoljuk addig, amíg igent nem mond? Egyébként nem volt kifogásolható a férfi, kifejezetten látszódott rajta, hogy igényes, jó illata volt, szépen formálta a szavakat ápolt volt a keze, szóval nem is volt vele semmi baj. Csak velem. Nem akarok normális kapcsolatot. Nem akarok semmilyen kapcsolatot most.

Az élet szeret engem, ahogy én is az életet. Békében élek a világomban, ahonnan tehát megpróbálok kizárni minden rossz dolgot. Azt gondolom többre nincs is szükségem!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://bdsm-domina.blog.hu/api/trackback/id/tr945247280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása