Hát kérem, oda vagyok a szemekért. Nem véletlenül találnak ki rá közhelyig hangoztatott mondásokat! Szeretem a szemeket, mert minden benne van. Gyönyörű szépen lehet olvasni belőlük, az arc többi része pedig abszolút nyitottá teszi az embert. Viszont ahhoz, hogy olvasni lehessen a szemekben, közel kell kerülni a másikhoz. És itt a titok nyitja. Mélyen az ember szemébe nézni, és így beszélni, kérdezni, utasítást adni: megdöbbentő reakciók születnek belőle. Mert félelmetes a másik számára, ha mersz ennyire a másik szemébe nézni. Félelmetes, mert sebezhetőnek érezheti magát.
Szóval, ha összegeznem kellene mit nézek meg először egy férfin: a szemét, a kezét, és a cipőjét. Ez mindent elárul.
Játszhatnékom támadt. Mindig akkor van ilyen, ha tudom, hogy egy ideig nem lesz meg a lehetőségem rá, és a tudatalattim pánikba esik! Jövőhét keddtől, szinte 24/7 lesz velem egy külföldi lányka. A mentora leszek, nem, semmi BDSM. Felelősség, hogy semmi baja se essen addig, amíg itt tartózkodik. Hogyan is férhetne bele most a BDSM?
K. Visszatért. Csúnyán, orvul, a megszokott stílusával, modorával, kiegyensúlyozottságával és finomságával. És képes voltam nemet mondani neki. --- A végén kiderül, hogy lelki mazoista vagyok, nem pedig domina.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.