Sokszor gondolkodom, hogy helyesen teszem-e azt amit teszek. Érdekel a másik fél érzése, lelke vagy mégsem? Nem-e az én vágyaim, érzéseim, és kielégülésem a fontos? Véleményem szerint dehogynem! Ha nem az lenne, akkor azt úgy hívják, párkapcsolat. Mennyire kell tekintettel lenni a másikra, és mit lehet elvárni tőle? Kölcsönösség az alapja a BDSM kapcsolatoknak is? Nem, illetve csak részben igen. Tekintettel kell lenni másokra, ahogy úgy érzem vagyok is, de a kölcsönösség nem a szigorúan vett: amit kaptam azt adom is.
Továbbra sem párkapcsolatról beszélek. Egy párkapcsolat túl komoly, és túl sokat igényelne belőlem, miközben valóban úgy érzem, hogy saját magamra sincs elég időm, akkor hogyan adhatnék magamból többet?
A BDSM jót hoz ki belőlem. Változok, és jó irányba. Többet törődök és foglalkozok is magammal. Ilyenkor nap mint nap szembesülök önmagam képével, és azzal, hogy jobb akarok lenni. Jobb és több, mint amennyi éppen aktuálisan vagyok. Nőként akarok több NŐ lenni. Olyan, aki biztos a testének minden kis részében, de aki otthonosan mozog az aktuális trendekben is, legyen ez bár politikai, közéleti, divat, vagy kulturális trend. Megnőnek az igényeim, magammal és másokkal szemben is. És igen, merem kijelenteni, hogy többnek érzem magam a legtöbb velem szembe jövő nőnél, akiknek fogalmuk sincs mitől NŐ egy nő.
De az is lehet, hogy én tévedek, és az egész csak rontja az esélyeimet akkor, amikor subokat keresek. Bár mindig hangsúlyozom, hogy csak annyit várok el a másiktól amit én nyújtani tudok, ez az esetek többségében túl sok, mindenesetre több mint amennyi szükséges lenne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.