Egy domina blogja

Dé-m. Én kicsi Dé-m. Csalódás mint szolgában, és óriási csalódás mint barátban és emberben. Nekem számít az a pár év, amióta ismerjük egymást. Talán tényleg túl naívan bízok és hiszek az emberekben? Talán a barátság és az években mérhető ismeretség képes elvakítani?

Múlthéten lett volna egy találkozónk Dé-vel, az időpontot ő választotta, nem én. Előtte két nappal ír egy sms-t, hogy mégsem lesz jó, családi program. Nem örülök, de elfogadom. Következő időpontot nem abban a hétben, hanem következő hét szerdában vagy csütörtökben jelöli meg. Ez a két időpont ezen a héten van. Dé-vel közel egy hónapja nem találkoztam. Akkor azt mondta komolyan vehetem, és kb. hetente egyszer tud és képes rendelkezésemre állni. Hetente, nem pedig havonta.

Múlthéten jelzem neki, hogy beszélnünk kellene, neten keresztül, úgy, hogy keressen ő, mert én nem tudok időpontot amikor nem kellemetlen számára a beszélgetés, amikor képes figyelni rám, és tud beszélgetni. Ez sem jött össze.

Bár azért pixie-re jár be. Elég gyakran. Nekem egy sort sem ír, tehát más miatt érkezik. Elfogadjam, toleráljam? Nem elég, hogy elfogadom a nőjét, mint bimbózó kapcsolatát, másokat is fogadjak el? Vagy én vagyok az a szőke, aki olyan ostoba, hogy úgy is elhiszem, hogy a sok munka, és a bimbózó szerelem ennyire lefoglalja, hogy egy sort sem képes összehozni? Azt sem kérdezi, hogy mi van velem? Ugyan. Nem számít. Ki vagyok ÉN neki? Aztán már elfogy a három leveles limitje, és bárkivel is kommunikál, az kevés. Muszáj VIP lenni, mert aki fontos, azzal beszélni kell, írni kell, mert a fontos személy bármit megér.

Ma írtam neki egy üzenetet, amiben röviden ecsetelem, hogy csalódtam benne. Koránt sem azzal a vehemenciával és súllyal, mint amit megérdemelne ez az érzés. Szóval, leírtam neki, hogy őszintén csalódtam benne, hogy ŐSZINTESÉGET vártam és várok el mindenkitől, így tőle is, és, hogy mennyire inkorrekt volt a viselkedése!

És mit csinál? Takarózik, a bimbózó szerelemmel, és a minden mással. Ennyit az őszinteségről. Egy szolgától többet várok, egy baráttól még többet! Semmi más nem kellett volna, csak őszintének lenni. Túl nagy kérés ez, úgy látom.

Válaszlevele után, megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy mit jelent az a szó, hogy „őszinteség”, valamint megkértem, ha ennyi sok minden történik vele, akkor meséljen.

Ennek hét órája, volt azóta is bent, és g-mail talkon végig on-line, de a bátorsága a nullával egyenlő, mert se nem válaszolt, se nem keresett egy csevegés erejéig sem. Nem írta azt sem, hogy most nem jó, majd máskor, most nem tud foglalkozni velem, csak egyszerűen nem válaszolt. Elolvasta azt is, hogyha ő nem mesél, akkor én fogok, de arra sem jött válasz. Az esélyt megadtam, amivel nem kívánt élni. Ha egy olyan emberről lenne szó, akit nem ismerek, egy szimpla vállvonással elintézném. Így viszont, hogy a barátomnak tartottam, nem megy, ennyivel nem.

Rámegy-e erre a pár órás dologra a barátságunk? Fogalmam sincs, de a barátság is őszinteségre és korrektségre alapul. Hogy nézzek rá legközelebb? Megbocsájtom-e neki? Nem tudom. Végülis nem olyan nagy bűn, ha hülyének nézzük a másikat, nem? :) Akkor mégis mi ez a hiszti? Hát kérem a csalódás, a megbántódás hangja. Nem kell utánam érdeklődjön, semmilyen részről sem, de akkor ha számon kérek valamit, akkor az igazat mondja, és ne akarjon takarózni másokkal.

Oké, szőke vagyok. És naiv, mert hiszek az embereknek. Igen túlzottan hiszek az emberek szavában, pláne ha az adott személyt évek óta ismerem. Nem is tudtam, hogy ennyire zavar ha ostoba libának néznek, mert ahogy ezt leírtam, és ahogy neki is leírtam, megkönnyebültem.

Jöhetnek a kövek, mert hibát követtem el! Hibát követtem el, amikor bíztam valakiben, csak a barátságra alapozva. Hibát követtem el, amiért dominanciám ellenére sem hisztiztem, követelőztem és utasítgattam, hogy márpedig most azonnal valamit csináljon. Hibát követtem el, de abban biztos vagyok, hogy okultam belőle!