Ma hajnalban, négy óra után pár perccel, csörög a telefonom. Aki keres, az csak akkor szokott, ha már nagyon nem megy valami és segítségre szorul. Most nem ezért keresett, nem azért, amiért szokott. Most lazán előadta, hogy bele akar ugrani valamibe, két napja ül a szerződés fölött, véleményezném-e neki, hogy rendben van-e, mert valamiért rossz érzése van. Türelmesen felültem az ágyba, mondom hallgatlak kedvesem, olvasd hát fel nekem. Harmadik pont, elkerekedik a szemem, teljesen kitisztul az álomittas köd.
Te teljesen normális vagy? Alá ne írj ilyeneket! Lelkifröccs és lelkibonbon, fél óra után leteszem a telefont. Vissza csúszok fekvő helyzetbe, talán kicsit hosszúra nyúlt elrévedés, végül ágyból való kipattanás, kutyasétáltatás, és mindeközben az pörög az agyamban, hogy én mennyire szerencsés vagyok. Na és, hogy mennyire elkényeztetett. Sokmindenen nem kell gondolkodnom, ami az átlag földi halandók életéhez tartozik. Biztosabbnak érzem a függetlenséghez való ragaszkodásom, és örülök, hogy az életem ilyen amilyen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.