Egy domina blogja

Vicces amikor egy taxis próbál kikezdeni velem, még viccesebb ha olyan érzésem van, hogy tisztában van domináns mivoltommal.

Taxival mentem ki a vasútállomásra. Úgy nagyjából pontosan annyi időt adtam a taxi útra és a jegyvásárlásra, ami csak akkor működik jól, ha minden megfelelően megy, így feltétel a piros lápáktól és akadályoktól mentes közlekedés, az üres pénztár. Egyéb esetben nem érem el a vonatot.

Nem kihívtam, hanem elsétáltam egy taxiállomáshoz. Nincs messze, és egyszerűbb, válogathatok. Kiválasztottam a megfelelő sofőrt, be kopogtam az ablakon, állomás, mehetünk. Az illető kissé megijedt, mert hátulról közelítettem meg, és olvasott, bele volt mélyedve. Elnézést kértem amiért így "lerohantam". Kérdezte mikor utazom, válaszoltam, amire eléggé elkerekedett szemekkel nézett az órára. Azonnal a megfelelő útvonalon kezdett gondolkodni, és hangosan kimondta, amit szerintem csak gondolni akart: "remélem nem lesz sok fatökű előttünk". Észrevettem, hogy gyakran ránéz a kezemre, a táskámra, és néha lopva rám is pillant. Beszélgettünk, de csak természetesen, általánosan, az utazásokról. Ahogy szoktam, úgy válaszoltam, mosolyogva, nyugodtan és határozottan. Igen, tudta, hogy nagyon ki van számolva az idő, és sok múlik rajta. Majd egyszer csak megkérdezte, hogy mindig ilyen jó kedélyű vagyok-e. Félúttól azt kezdte mondogatni, hogy olyan szívesen venné, ha máskor is így "lerohannám". És egyszercsak kimondta. Úgy szeretné, ha egyszer egy nő otthon is így "lerohanná". Szó szerint kacagtam rajta. Éreztem benne, éreztem rajta, hogy mire vágyik. Éreztem, hogy tudja Én milyen vagyok. A pár perces út alatt feltöltött energiával a rövid beszélgetés, és nagyon élveztem az egész szituációt. Élveztem. Fizettem, és már nem megjegyezte, hanem szó szerint kérte, hogy máskor is találkozzunk. Nevettem, és azt válaszoltam: Talán, az élet kiszámíthatatlan!