Egy domina blogja

Ismét eljött hát a pillanat. Nem keresek tovább. Elfáradtam, belefáradtam.

Pár napja érzem, hogy változásra van szükségem. Valószínűsítem, hogy a BDSM-hez is ezért fordultam három hónapja újra, mert már akkor éreztem, hogy kell, szükséges nekem valami, amibe ez is beletartozik. Viszont úgy érzem, nem szakítottam magamra időt, és ezen változtatni akarok.

Alap problémák, amit pár hónap alatt tapasztaltam:

Messze lakik, de képtelen utazásra költeni vagy időt áldozni.

Nem akar és képes költeni semmire sem, így elvárná, hogy az én eszközeimet alkalmazzuk.

Korhatáron túl esik.

Buta, és még egy normális levelet sem tud megírni.

Arrogáns.

Pökhendi.

Megmagyarázós.

Csak egy ingyen kurvát akar.

Csak egy alkalmat keres.

Partneri, házastársi kapcsolatban él.

Elképzelései megvannak, meg az önérzete és büszkesége, hogy még se engedjen irányítani senkinek.

Esetleg határozott elképzelései vannak, és meg akarja magyarázni milyennek kell lenni egy domináns nőnek.

Igazi vesztes típus.

Túlzottan introvertált, és itt a szó negatív értelmében.

Az illemet (még talán magát a szót is), csak a tévében hallotta.

Még találkozni sem mer.

Igénytelen.

Csak szimplán nem tetszik, nem szimpatikus.

Tudom, sok embert sérthet amit írok: de egy jól szituált, igényes és intelligens subra van szükségem, amit a pixie-n eddig nem találtam. Nem vagyok anyagias, jól szituált vagyok én is. Így nőttem fel is, így megszoktam egy életszínvonalat, amiből nem vagyok hajlandó engedni. Nem akarok nyafogást hallani, hogy ez megterhelő számára pénzügyileg. Nem akarom azt hallgatni, hogy a benzinpénz, az utazás, az eszközök sokba kerülnek. Nekem nem. De ez nem azt jelenti, hogy Én látom el az illetőt eszközökkel, nem fogok utazni hozzá, és fizetni sem fogok neki semmit ha szórakozni támad kedvem.

Jól szituált családból származom, így megtanultam az alapvető viselkedési formákat. Bízom benne, hogy az álalános műveltségem is megállja a helyét.

Olyan sokat szoktam azt hangoztatni, hogy csak annyit várok el, amennyit Én adni tudok, de azt kell tapasztaljam, hogy ez már így is túl sok. És ráadásul egyre több lesz, nem pedig kevesebb. Olyan emberre van szükségem, aki olyan és olyan helyzetben van mint Én, csak a másik oldalt kedveli. Ennyi.

Lehet, sőt bízom benne, hogy ez a szünet csak pár hétig fog tartani, vagy pár hónapig talán. De most magammal akarok foglalkozni és törődni! Tanulni akarok, és aktívabb és kreatívabb lenni! Társaságba járni, vacsorákat adni, és nem azzal foglalkozni, hogy megint válaszoljak valaki semmitmondó vagy ostoba levelére. Ráadásul ezen levelek nagy részét olyan egyedek írják, akik még az adatlapomat sem képesek elolvasni!

Akikkel megbeszéltem találkozót, vagy csak ígértem ezt, azt tartani is fogom. Viszont nem reménykedek abban, hogy találok megfelelő partnert köztük sem. Az adatlapomat sem változtatom meg. Marad az, hogy keresek egy valakit. És azon kedves barátok, akiket megismertem, velük igenis tartani kívánom a kapcsolatot.