Tegnap nagyon élveztem ismét az úszást. Szerencsére, olyan remek helyen vagyok, hogy többnyire enyém egyedül a medence. Senki nem zavar, nem kerül elém, el tudok mélyedni a gondolataimban. Nos, pontosan így, mélyen a gondolataimba merülve, számolom a köröket -és néha azt is eltévesztem-, erre a partról rám szól egy férfi: jó a víz, igaz? Akkor jöttem rá, hogy mosolygok, néha a fogaimat is kivillantom talán! Igen, élveztem. Végre nem a dühöm hajtott előre, hanem valami más. Élvezet. Élveztem a víz érintését, hűvösségét, a testem bizsergését ahogy fáradok, és gondolataimban a rendszeresség és az új ígéretek lehetősége járt. Tökéletes! -válaszoltam miközben rámosolyogtam, és megfordultam, úsztam tovább.
Hirtelen elkezdtem sajnálni, hogy egy hét múlva otthon leszek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.