Eléggé vegyes érzelmeim vannak Erdélyről. Kolozsvár és környékén töltöttem a már említett társasággal péntektől hétfőig az időt. A társaság jó volt. Először voltam Erdélyben, így az is kellemes volt. Ami viszont megdöbbentett a logikátlanság. Amikor van egy négyszer négy méteres alapterületű házikó, plusz három, befejezetlen emelettel. A rengeteg be nem fejezett ház, a rengeteg lovasszekér, a szegénység és az értelmetlen gazdagság, középréteg szinte teljes hiányával. Borzalmas utak, magyarkodó magyarok, és értelmes erdélyi magyarok.
Volt egy kedves bácsi az egyik néprajzi múzeumban, ahol miután még az elején kiderült, hogy nem vagyok feleség, hogy nem vagyok "asszony", és nem is kívánok az lenni, egész idő alatt panaszkodott, hogy ez és az ilyen gondolatok okozzák majd a világ végét. Nos ezt is megtudtam. Én vagyok a világ vége okozója.
De vajon mit szólt volna hozzá, hogyha még azt is elmondom neki, hogy domina vagyok, aki nyakörv-pórázon szereti tartani maga mellett a férfiakat?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.