Nade írjak arról is, aki nem NADE hanem nadeklón, akinek még nincs neve, mert mentalitásban olyan mint nade, viszont ugyebár az a név már foglalt. Egyelőre legyen csak CA.
CA-val két hete találkoztam, blogoltam is róla, akkor jegeskávé, séta és sok nevetés volt jellemző.
Múlthéten szerdán 13 órakor találkoztam vele. Vagyis találkoztam volna vele akkor, ha nem kutyával indulok útnak, így közel 13:15-re értem oda. Nos, tanulság: soha többet kutyával indulás, mert kiszámíthatatlan a menetidő. Hozzá kell tennem, a lakhelyem és a megbeszélt hely között közel 5 perc séta az út.
Szóval eljött hozzám. Elméletileg csak egy-két órára. Ebből közel öt óra lett. Édes hozott ajándékot is, pedig még nem kellett volna neki. Érdekes, ezekről az ajándékokról nem szoktam írni. Talán túl intim? Nos most dacoljunk a szokásaimmal! Úgy is ilyen ostoba napom van, és nem valószínű, hogy többet írni fogok ezekről. Miért? Mert tényleg túl intim!
Nos, első ajándékként egyszerre két dolgot hozott. Egy piros plüss bilincset. Pontosan olyan, mint amilyen tíz éve az én első bilincsem volt, csak azon rózsaszín és hosszabb szőrű volt a szőrme. Azonban minőségben semmit nem változott. Alapvetően ostoba kis játékszer, a köteleim hasznosabban alkalmazhatóak. Miért tetszett mégis? Mert olyan kis ártatlan, igazi kezdeti ajándék. Olyan, amivel a házastársak vezetik be egymást a kötözősdibe, és mert persze utam kezdeteire emlékeztet!:) A második ajándéka egy piros szájpecek. Nem alkalmaztam, nem alkalmaztuk. Pedig igazán néha szüksége lenne rá. Mert bár állítja, hogy nem beszél sokat, mégis néha felhúzott szemöldök kellett ahhoz, hogy szóhoz jussak! Bááár. Nála is igaz az, mint ami eddig szinte mindenkinél, ha hátrakötött kézzel a lábaimnál ül, akkor csendben van. Csendesebb, de pimaszsága továbbra is megvan. Ahogy a két héttel ezelőtti "semmi közöd hozzá" beszólásával és viselkedésével, most is hasonlóan olyan játékvágyat ébreszt bennem, amit igazán régen éreztem. Nem csak egyszerűen birtokolni akarom, hanem azt, hogy tényleg kezesbárányt faragjak belőle. ÉN. Én akarom elérni, hogy kutyusom legyen. Hogy pimaszságát ne azért ne vegye elő, mert megváltozott, hanem azért, mert engem tisztel annyira, hogy eszébe se jusson velem annak mutatkozni. Karmolni akarom, harapni és csipkedni. Azt akarom, hogy farmer nadrágja nélkül mutassa hátsóját a pálcámnak. Fájdalmat és élvezetet akarok okozni neki, és legfőképpen, hogy élvezetemre legyen a teste és a lelke! Akarom őt, hogy a játékszerem legyen!
Nos azt kell mondjam, hogy régen éreztem ezt, hogy méltó játszópartnert találtam. Pedig ez játék lesz. Igazi, nagybetűs JÁTÉK!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.