Egy domina blogja

Tegnap, egy barátnőm hosszan ecsetelte, hogy gondjai vannak a férjével. 14 éve vannak együtt, bár a házas évek száma ettől kevesebb. Gyerekük is van, nem is egy.

A probléma, hogy a férje néha nem működik normálisan. Sokszor akar gondolkodni a kapcsolatukon, mindenen, majd a következő pillanatban mégis bújuk a nőhöz. Meséli, hogy egy éve kezdődött a probléma, és azóta periodikus és hullámszerűen váltakozik a jókedv, és az elutasítás. Szexuális életük egy éve színesebb, a nő megpróbál minden kérésének eleget tenni, bár ezek elég egyszerűek. Tanácsot kért, bár látszólag kevés embernek beszél így nyíltan erről.

Én azt javasoltam, hogy próbáljon ne csak a kéréseknek eleget tenni, hanem hozzon valami új dolgot ő a szexuális életükbe. Mi mást javasolhattam volna, mint a BDSM témakörét? Felajánlottam a lovaglópálcámat is, és biztosítottam arról, ha szüksége van rá, bármikor megtanítom, hogy a legegyszerűbb megkötözni valakit, hogyan tudja használni jól a pálcámat, vagy bármilyen más eszközt. Felhívtam figyelmét arra, hogy milyen élvezet van abban számára és partnere számára is, ha a partnere korlátozva van, és szeme láttára élvezettel nyúl saját testének, maszturbál, simogatja magát, és csak a látványt és illatokat adja meg, de mást nem. Valamint javasoltam, hogy eközben fejtse ki, hogy igen, pontosan erről mond le a hisztivel, a viselkedésével, és ha ezt a testet kívánja, ha érinteni szeretné, ha magáévá akarja tenni, akkor ettől sokkal jobban kell vele, mit nővel bánnia. Hogy ő sokkal többet érdemel, mint amit kap, mert neki férfi kell.

A barátnőmnek tetszett az ötlet. Szerinte és szerintem sem, rontani nem tud a kapcsolatukon. Először is végre mutat valami kezdeményezést, ami ráadásul kellően erős és határozott ahhoz, hogy egy bizonytalankodó férfit megfogjon. Másrészről konkrétan közöltem vele, hogyha domina szeretne lenni, tanácsért bármikor fordulhat hozzám, szívesen adok.

Alapvetően úgy érzem, hogy sokszor én is csak tanulom a BDSM életemet, és sokkal otthonosabb, pontosabb, szigorúbb, és talán professzionálisabb akarok lenni, mint amilyen most vagyok. Sokszor mondják nekem, hogy vesébe látó pillantásaim vannak, hogy nagyon gyorsan megismerem, kiismerem az embereket viselkedésük és mimikájuk alapján, figyelem a hanghordozást, a sebességet, a légzést, és hogy ezek tudatában nagyon jól tudok irányítani másokat. Igen, elhiszem azt, hogy ez az alapja annak, hogy biztos kézzel irányítsunk, de még jobb akarok lenni! Jobban akarok olvasni másokban. Annyira, hogy hamarabb tudjam, mire fog gondolni, mint ő maga. Érzéseim szerint ez sokszor sikerül, de nem mindig. Én pedig a tökéletességre vágyom és törekszem!