Hogy éppen mit szeretek valakiben, azt nagyon nehéz megmondani. Nincsenek sztereotípiák. Ahogy minden ember más, úgy minden magát subnak tartó egyén is más. Ezt élvezem. Nagyon élvezem. A pillanatokért rajongok. Egy nézésért, egy mozdulatért, egy szóért. 
Nem különbözöm másoktól, ember vagyok. Csak nyitott vagyok a pillanatokra. Ezért ha gonosz akarok lenni, akkor gonosz leszek, de akár a következő percben lehetek negédesen kedves is. Ettől nem leszek skizofrén, legfeljebb félelmetes, mert kiismerhetetlen. Ha valakit megismerek, nem unom meg, és ez magam miatt van.
Most szeretnék egy subot. Most azonnal. Szenvedést akarok látni, és kínos pillanatokat. Határokat akarok látni. Korlátozva akarok tudni egy hímet, úgy is akár, hogy nincs a közelemben. Csak tudni akarok róla, nem több. Nem leszek ettől szexuálisan kielégült, és lelkileg sem okoz többet az örömnél, a kíváncsiságnál, a vágynál. 
Ha tehát azt kérdezed, az elferdült szexuális vágyaim mellett, pszichopata lelki vágyak is szerepelnek, kacagva vágnám az arcodba, hogy igen, így van. Ha legalább holmi kis szexuális kielégültség lenne a célom vele. De mi van akkor, ha nem? Pedig két lábbal állok a földön.

Bizonytalanságban akarlak tartani? Igen édes. Mert nekem ez jó, és mert élvezem a zavarod.