Úgy gondolom kevesen értik azt, ha azt mondom, hogy hűséges vagyok, de csak a lelkekhez. A testekhez nem. Túlzottan erős a testiség vágya, gondolata. Itt nem arra kell gondolni, hogy minden embertől azonnal szexuális szolgálatokat követelek vagy ajánlok fel. Hogy világosabb legyen: Még 22 éves voltam, amikor volt "kedvesem" és szeretőm is párhuzamosan. Nem éreztem megcsalásnak, mert sajnos a kedves, bármilyen nyitottan is állt a szexhez, képtelen volt olyat nyújtani, mint amit a szeretőm. 3 év. Három évig folyamatosan párhuzamban, és mindketten tudtak egymásról. A szeretőmhöz csak testileg vonzódtam. A mentalitása, a lelke, önmaga nem érdekelt.Elvettem, megkaptam tőle amit akartam és ennyi.
A BDSM egy kicsit másként viselkedik nálam. Ha komolyan veszi az adott sub lelkületű egyén, akkor én is komolyan veszem. Akkor törődni akarok vele, a lelkével és a testével is. Mint ahogy sokszor kifejtettem már, akkor birtokolni akarok. Viszont nem tűröm, és nem viselem el, ha viszont akar törődni velem. Egy bizonyos mértékig rendben van, de tovább nem. Ó már érzem is az önkéntes pszichológusok szúró szemét, hogy ez bizonyára a szingliségnek és a gyerektelenségnek az oka. Nos, hagymát nektek! Mert nem így van!
Szeretek két hímet tartani egyszerre. Mert jó, kell, élvezem az egyének másságát, és élvezem a döntéseik másságát. Testük, reakcióik, eltérő viselkedésük gyönyörködtet.
Szóval, nem habzsolom az testeket és a szexet hedonista módjára. Valamikor nyáron blogoltam arról, hogy alapvetően még csak nem is sok szexuális partnerem volt. Ráadásul sokkal jobban féltem az egészségemet és mások egészségét, hogy gondatlanul cselekedjek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.