Egy domina blogja

Nem igazán terveztem, hogy összefutok vele szerdán. Viszont a barátnőm, akinek névnapja révén, ideje volt találkoznunk egyet, későn végzett a munkával, így K.-tól kértem, hogy legyen velem addig, amíg a barátnő meg nem érkezik.. Amúgy sem sokat szoktunk beszélgetni. Alapvetően nevető görcsöt kaptam, amikor barátnővel beszélgettünk róla, és elmeséltem neki, hogy most kérdeztem meg a teljes nevét. Dugok vele, élvezem amikor orálisan kielégít, nyakörvet is adtam neki, birtoklom, de nem tudom a nevét sem, és semmi mást sem. Kissé Bertolucci filmet idéző ismeretlenségben élveztem őt idáig. Most viszont kihasználtam az alkalmat és beszélgettünk. Sőt, sokat beszélgettünk, mert a megbeszélt találkozóhoz képest barátnő késett másfél órát. Így több mint három órát töltöttem K-val az Egyetem téren, padon ülve, zenét és méginkább figyelmesen K-t hallgatva. Megdöbbentett, hogy mennyire tájékozott aktuális hazai politikában, hiszen ő nem magyar. Sok dologról mesélt, ami teljesen szokatlan az eddigi kapcsolatunkban.

Nem akartam, hogy hozzám érjen, nem akartam hogy kezdeményezze az érintkezést közöttünk, amit mindig próbál. Nem akartam, de engedtem. Hihetetlen, hogy mennyire engedékeny vagyok vele, de nem akarom, hogy sokáig ezt így engedni! Bosszant, hogy ilyen mértékű élvezettel tölt el az érintése, a csókja, a nézése. A domina elkezdett bennem lázadni, hogy ezt így ne folytassam, és igazat is adok neki, magamnak!:)

Aztán megjött a barátnő, ő pedig köszönt és illemtudóan távozott. Küldtem egy sms-t neki, megköszöntem, hogy ott volt velem. Erre azt válaszolta, ő köszöni, mert ez nem kis idő volt, pedig azt mondtam, hogy csak kis időm van rá.

Barátnő érdeklődött ki ő. Őszintén mondtam neki, hogy a szolgám. A szexszolgám, mert más nem. Erre vidáman, szinte csacsogva kijelentette, ezt úgy megnézné, hogy vele vagyok, én pedig kaptam az alkalmon, tovább játszottam a fantáziával, és megbeszéltük, igen, miért ne!:) (És ez itt kérem megint egy őskaján vigyor)

Lehet, hogy féltékeny lennék K. érintésére, de abban is biztos vagyok, hogyha a barátnőt az én igényeimnek, az én utasításomnak megfelelően szolgálja, ha az én irányításom alatt ér hozzá, az elégedettséggel töltene el. Viszont szigorúan megszabnám hogy mihez és hogyan érhet. De ne ez legyen a vágya, hanem az, hogy máshoz ér, a más, az pedig legyek én! Élvezettel játszottunk el a gondolattal, sőt, időpontot is választottunk. K-tól még meg kell kérdeznem, hogy elfogadja-e, de persze azt is, tudtára kell hoznom, hogy barátnőhöz csak abban a formában és addig a mértékig érhet, ameddig én engedem. Az est nagyobb részében a hangsúly ismét rajtam van. Barátnőt is irányítom, az ő feladata majdnem ugyanaz mint K.-nak: az Én kényeztetésem, az Én élvezetem. Én, és nem más. Egymáshoz ekkor már nem érhetnek!

Bele borzongok a vágyba, a fantáziába, ami végig játszódik bennem, mert ez a kép ami erről a szituációról a képzeletemben megjelenik, az fantasztikusan izgató számomra!

K. ma megkérdezte, leszek-e megint ott. Én visszakérdeztem, hogy szeretné-e, hogy szeret-e velem lenni? A válasza egy egyszerű igen volt. Az én válaszom pedig, hogy ebben az esetben fogok számára időpontot találni. Megköszönte. Édes, és még csak nem is sejti, hogy pontosan ezt terveztem!