Nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy nem vagyok hivatásos domina, nem pénzért, nem akárkivel, nem bármi áron, és végképp nem menürendszer alapján érdekel a BDSM. Aki velem és nálam próbálkozik, annak egyszerűen el kell fogadnia, hogy az ÉN kedvem szerint alakul minden. Ha úgy akarom élvezni fog, ha úgy akarom, csak szenvedni. Ha nem tetszik, egy dolgot tehet, megköszöni és távozik. Ez a távozás viszont örökre szól. Akkor mégis hogyan lesz ebből élvezet? Úgy, hogy mindent ki kell érdemelni.
Ha valakit megbüntetek az valamilyen módon fáj az adott személynek. Valamilyen módon, mert nem biztos, hogy fizikailag. Fájdalmat okozok együttlétünk során, csak pusztán élvezetemből, a látványért, a hangokért, de a büntetés az más. Alkalmazom, mert szükség van rá. De lehet, hogy ez csak "annyi", hogy most öltözz és menj haza. Büntetek, ha az adott személy megérdemli.
Minthogy élvezetet, finomságot, érintést ajándékozok, ha azt érdemli meg.
Önző vagyok-e? Igen. Önös érdekek vezérelnek? Sok esetben igen, de ha globálisan szemlélünk bármit teszek az a szolgám érdekeit is szolgálja. Számít-e a kölcsönösség? Inkább a konzekvencia. Kölcsönösség nincs, mert még a jutalmak és büntetések -azon túl persze, hogy mit érdemelt ki-, mind hangulatfüggők számomra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.