Érdekes álmom volt, és ez a blog lassan csak az álmaim bejegyzéséról szól, de... mindegy.:)
A történetet nem átéltem, külső, láthatatlan szemlélőként néztem végig, mégis én voltam a történet főszereplője, tehát én voltam az aki szerepelt az álomban. Dimbes-dombos-szikás-hegyes sziget, ahol közel nincs szomszéd, kíváncsiskodó, ember, még állat sem. Két ház, egy kikötő. A történet leginkább egy sziklás magaslatnál játszódott, amibe mélyen és magasan egy hatalmas üreg volt, természetes képződmény, nem mesterséges. Félhomály. A nő a "domina" szőke, akárcsak én, kiengedett haj, és szinte csak sort és atléta, egy muszlin ruhával, ennyi volt rajta(m). Egy második fél, akivel a nő minduntalan flörtölt, kisebb szexuális együttléttel, és a harmadik fél, egy számomra kellemetlenül vékony férfi, ismeretlen, akárcsak az előző. És akit egyszerűen megkínoz(tam) álmomban, minden együttérzés, empátia, cél és ok nélkül. Undorító volt a vékony teste, de mégjobban a reakciói. Bár ugyanolyan sokszor megvetéssel néztem saját magam mint külső szemlélő, a döntései(m) alapján.
Végletekig és kimerülésig, véresen, koszosan, rengeteg fájdalommal gyötörte(m) meg, és mélységesen elítélte(m), mert mindezek mellett, ez a sovány hím, olyan kis mindenben engedelmes-alázatos dög volt. Nem, ez nem helyes kifejezés. Inkább egy porban a nő előtt csúszómászó féreg jut eszembe róla. A testalkata taszító, mentalitása nem is létezett, mert minden megfelelt neki, és semmit nem juttatott kifejezésre az örömön és a hálán kívül.
Az egyetlen momentum, amit talán elfogadtam, az a pillanat volt, amikor a hosszas kínzás után nő egyszerűen kádba parancsolta a hímet -ami szintén nem a házban volt, oda nem mehetett be ezt a "férfi"-, és a port, mocskot, a vért lemosta róla. Azért a nő, mert olyan mértékben elfáradt az illető a tortúrákba, hogy félig ájult állapotban volt.
Egy pillanatig nem szerepelt benne célzat. Sem empátia. A másik férfival folytatott flörtben semmi ártatlanság nem volt, inkább egy ígéret, hogy a sovány férfi sorsára fog jutni ő is. A szexuális együttlétek inkább csak pillanatok, és csakis azért volt, hogy mocskos kéjt okozzanak a nőnek/nekem.
Valahol sajnálom, hogy felébredtem. Leírva még borzalmasabb, koszosabb, véresebb és taszítóbb az álom, de én ott álmomban mégis élveztem. Megdöbbentő, de tényleg élveztem, pedig már ott, az álmomban is külső szemlélőként nem helyeseltem az egészet. Szeretem kipróbálni az álmaimban látottakat, de ezt nem fogom!
Isten hozott álombeli skizofrénia?:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.