Egy domina blogja

Na jó, a tegnapi álmom még mindig sokkol. Eljutottam oda, hogy nem értem miért élveztem én azt az álmot. Olyan szennyes volt az egész. Nem jellemző rám az agresszivitás, és még csak azt sem mondhatom, hogy a brutalitás az lenne. Csak mérsékelten vagyok szadista. Sokkal jobban kedvelem a finom játékokat, amikben a partneremnek van valamennyi választási lehetősége. Szeretem, ha önuralmából, nyitottságából, önismeretéből fakadóan adja át nekem magát. Arról nem is beszélve, hogy minden embernek, személynek, aki képes átadni a teste és lelke fölötti irányítást nekem, különös figyelemmel tartozom, és különös felelősséggel. 

Csak, hogy egyértelmű legyen, milyen apró játékot vagyok képes élvezni: Múlthéten C. és S. édes huszonötösökkel estéztem a Ráday utcában. S. csalódottan, álmosan passzív volt, C. viszont pörgött, mesélt, és hozzá hatalmas gesztikulációval, kézzel is adta az információkat. Szenvedés megfosztani egy éppen teljes beleéléssel mesélőt attól a lehetőségtől, hogy a kezeit használja a kifejezésre. Ezért csak annyit kértem, hogy tegye az asztalra. Tenyérrel lefelé, és ne mozgassa. Először C, majd S is az asztalra tette, pontosan úgy, ahogyan kértem.. Az, hogy S-nek ez abszolút nem esett nehezére, egyértelmű. C. viszont megküzdött vele. Figyelte a pillantásomat, hogy amikor megmozdult a keze, akkor ránéztem az ujjaira. Értette. Figyelt rám, ahogy én is rá. Így tanul meg az ember bízni a másikban. Azzal, hogy S. is az asztalon tartotta tenyereitt, C kapott egy kis segítséget, hiszen hármas társaságban egyedül tőle vártak volna el valamit. Így viszont ketten teljesítették ezt a kis feladatot. Akkor vehette fel az asztalról, ha engedélyt kapott rá. Élveztem? Naná! Eleve a társaságukat, aztán azt, hogy engedelmeskednek, és végül azt, hogy ez mennyire megváltoztatja a történetek hevességét, mélységét.

Nos, hol van ez a tegnapi agresszív, mocskos álmomhoz képest? A szörnyű az a tudat, hogy vannak ilyen emberek. Vannak olyan dominák, mint amilyen az álmomban én voltam. De bátran kijelenthetem, az egy beteg szint. Bár az is BDSM, és bizonyára sok hím egyed vágyik is rá álmaiban, fantáziájában, de az akkor is csak egy beteg szintje ezeknek a játékoknak, amit soha senkinek nem lenne szabad elérni, és megélnie. Hogy miért élveztem akkor mégis? Nem tudom. Álom volt, és bizonyára találtam benne olyan mozzanatot, ami miatt képes voltam szeretni. Mára elmúlt. Csak a véres, taszító pillanatokra emlékszem érzésként, és kicsit sem tetszik, az amit láttam, átéltem ott akkor.

Amikor játszok, tudatos és tiszta fejjel teszem! Tisztában vagyok a felelősséggel, és törődök a másik testével és lelkével is! Néha maradnak nyomok, de legkésőbb egy-két napon belül elmúlnak. Ha valaki, kötéllel kötözött már mást az ágyhoz, az tudja, hogy képes sérülést okozni, de koránt sem olyan félelmetes-véres-mocskos sérülést, mint ami álmomban szerepelt.

ÉS tudom, hogy ez az egész nem azt jelenti, hogy a tudatalattim ilyen végletekig kicsavart BDSM-re vágyik!